Paul Krugman egy írásában szemléletesen mutatta be, miért folytatódik a nagy amerikai bankok túlzott kockázatvállalása a legutóbbi pénzügyi válság óta: az állami segítségnyújtással kialakult az a szemlélet, hogy (legalábbis a legnagyobb) pénzintézetek úgysem bukhatnak el, viszont az olcsó állami forrásokból finanszírozott kockázatvállalás hatalmas nyereséget tesz lehetővé: "ha fej, nyerünk, ha írás, akkor majd fizetnek az adófizetők".
Egyébként az USA gazdaságélénkítő programja tényleg egy nagy "Ponzi scheme"-hez (piramisjátékhoz) hasonlít. Ha problémát jelent a hitelek törlesztése, vegyünk fel újabb hiteleket. A Hoisington 2009 3. negyedéves elemzése szerint a teljes amerikai adósság (állami, vállalati, és egyéni) 2009 június végére már a GDP 373%-át tette ki. Az elemzés szerint az adósság növekedésének az elmúlt évekre jellemző mértéke már csak akkor tapasztalható, amikor a hitelező nem is hiszi, hogy az adós képes lenne törleszteni, de mindkét fél abban bízik, hogy a meghitelezett vagyon értéke folyamatosan tovább fog nőni.
Jelenleg az USA csak az USA gazdasági erejébe vetett hit vagy bizalom kiaknázásával tud még nagyobb mértékben eladósodni. Ez a hit az elmúlt két évszázad teljesítménye alapján épült ki, de talán Bernanke sem gondolhatja, hogy ez a végtelenségig kiaknázható - bármilyen megbízhatónak is számít egy adós, létezik az a határ, amin túl már nem fognak neki újabb hitelt nyújtani.
